“Ez egy barátságos sportág.” – beszélgetés Kalmár Györggyel, a hazai curling doyenjével

Kalmár György a legkevésbé fiatal curlinges hazánkban. Már ami életkorát illeti. Fittségében, aktivitásában azonban sokakat leköröz. Érdemes vele beszélgetni, belőle erőt meríteni mind a curlinghez, mind a hétköznapokhoz. Ő mesélt nekünk korról, sportról, curlinges élményekről.

„Elég ’régen’ születtem, 1945-ben, azaz 69 éves vagyok. Azt szoktam mondani magamról, hogy sport és kultúra terén majdnem mindenevő vagyok. Fociztam, súlyt emeltem, öttusát alapoztam, eveztem, vagyis a sport sok ágát kipróbáltam. Azonban az általános tehetségből nem jön ki nagy eredmény, ha nem rajong az edzésekért.” – kezdi a történetmesélést Gyuri.

„A mai napig hosszútávon futkározok. 1993-ban futottam maratont, 2014-ben pedig lányommal, a párjával, egyik unokámmal, valamint futóbarátokkal váltóban körbefutottuk a Balatont. Egyébként az unokáim is sportolnak, a lányom, Andrea is curlingezett, de a három gyerek terelése időigényes, így ő már nem űzi ezt a sportágat.” – mesél Gyuri a család sportos kötődéseiről. Azonban adódik a kérdés, hogyan lelt rá ő sok sportág kipróbálása után a curlingre.

„Az 1990-es években az Eurosporton elkezdték közvetíteni a curlinget. Megtetszett. Így, amikor értesültünk arról, hogy szervezik az első magyar bajnokságot, barátaimmal és az ATTE közreműködésével megalakítottuk az ATTE Tarokk csapatát. A névválasztás abból adódott, hogy több éve együtt tarokkoztunk. Ami pedig azóta is itt tart, az a csapat, a közösség. És minden ellenkező híreszteléssel szemben a közel húsz méter végigsöpréséhez jó fizikai állapot kell, a kövek lökéséhez pedig fejben is ott kell lenni. Ez egy barátságos sportág, hiszen az etikettben ott van, hogy a meccs után a két csapat leül, és beszélgetnek. Hozzátartozik a sportághoz, hozzátartozik a játékhoz az ember is.”

A Curling Világszövetség (WCF) évente megrendezi a szenior világbajnokságot. Gyuri a magyar csapat oszlopos tagja évek óta. Ezek a világversenyek igazán különlegesek számára.

„A szenior versenyek hangulata fantasztikus. Éles a verseny a győzelemért, de utána barátkozunk, beszélgetünk.  Minden találkozás olyan sporttársakkal, akik negyven éve lökik a követ, egészen különleges. A legszebb élményeim is ezekhez a versenyekhez kötődnek. 2009-ben az új-zélandi Dunedinben volt az első világbajnokságunk. Akkor minden csapatnak eljátszották a nemzeti himnuszát. Aki sportolt, aki szereti a sportot, mind győzelmekről és a himnuszról álmodik. Ha az első meccsen nem is adatott meg a győzelem, de Magyarországot képviselhettem, s nekünk játszották a Himnuszt. Egy másik meghatározó élményem a 2010-es cseljabinszki vb-hez kötődik. A házigazda orosz válogatott az ötödik endben már hat kővel vezetett, de sikerült megfordítanunk az eredményt.” – idézi fel legszebb curlinges emlékeit Gyuri.

Amikor arra terelődik a szó, hogy kortársai érdeklődését sikerült-e a curlingre irányítania, így felel: „Közvetlen kortársaim figyelnek, de a pályára már nem jöttek ki. A tíz évvel fiatalabb korosztályból csábítottam már érdeklődőket, de a hidegre meg a szabadidő hiányára hivatkozva nem maradtak.”  Így egyelőre nem fenyegeti veszély Gyuri „rangidős” címét a hazai curlingesek között. De meddig lehet ezt a sportágat űzni?

„Tervem, hogy játsszak, hogy jól játsszak, hogy barátaimmal, elsősorban az UTE Four-Four csapatával legyünk eredményesek, és tudjuk élvezni a játékot, a társaságot.” – osztja meg távlati curlinges terveit Gyuri, amihez a Magyar Curling Szövetség jó egészséget és sok sikert kíván.

A cseljabinszki szenior világbajnokság megnyitója. Balról: Tolnai László; Kalmár György, Szentgyörgyvölgyi László, Verasztó Mihály és Rókusfalvy András (s).

2013-ban az UTE Four-Four csapatával és a szenior ob első helyéért járó serleggel. A csapat (balról): Rókusfalvy András (s), Palancsa Zoltán, Uti Tibor, Kalmár György.