Heni, a százados

Az Észtországban rendezett novemberi curling Európa-bajnokságon a Norvégia elleni mérkőzésen ünnepelte 100. válogatottságát Miklai Henrietta. A Team Palancsa oszlopos tagjával a szép jubileum alkalomból készült interjú.

Heni, gratulálunk ehhez a mérföldkőhöz, melyik volt pályafutásod eddigi legemlékezetesebb válogatott meccse és miért?

A legemlékezetesebb meccsem a 2016-os Európa-bajnokságról a döntő, onnan is az a pillanat, amikor Palancsa Dóri behívta az utolsó kövére a draw-t. Két ponttal már megnyerhettük a meccset, egy kövünk már jobb volt, így legrosszabb esetben is extra end lett volna, de volt egy viszonylag egyszerű take out lehetőség is a többért, illetve ha kipattant volna, akkor is biztos lett volna a győzelem. Akkoriban Kalocsai Vera volt a vice-skip, így én Sándor Nikivel söprő voltam, és kissé megilletődtünk a hívástól, de ugyanakkor látva Dóri határozottságát egyből megnyugodtunk. Azt a dobást élmény volt odasöpörni, így volt igazán megérdemelt a győzelem!

Miként értékeled ezt a nemrég véget ért tallinni Eb-t?

A mostani Európa-bajnokság számomra csalódás volt. Többet vártam tőle, ha kicsit előbb sikerült volna elkapni a fonalat talán most mi örülhetnénk a feljutásnak. Jó lecke volt, ami felnyitotta a szemünket és észrevettük, hogy a korábban gyengébbnek hitt csapatok is kezdenek felzárkózni, és oda kell rájuk figyelni.

Hogy sikerült újként a csapatba illeszteni Rókusfalvy Orsit, aki korábban edzőtök is volt?

Orsi beilleszkedése zökkenőmentesebben ment, mint hittem. Sokat segített, hogy már jól ismertük egymást, illetve az is, hogy az évek alatt megtanultunk alkalmazkodni. Korábban voltak gondjaink a befogadással, talán korunkból adódóan, de most már felnőtt fejjel tudjuk kezelni az esetleges problémákat is és sokkal nyitottabbak vagyunk.

Miként éltétek meg az előző szezon után Kalocsai Vera kiválását, aki évekig csapattag volt nálatok?

Vera elengedése nehéz volt, hiszen legjobb barátok vagyunk, és szokatlan volt nélküle, de tudtuk, hogy neki más álmai vannak, máshova húzza a szíve. Reméljük, hogy egyszer még összetalálkozunk az Eb-n. Mindannyian örülnénk egy holland-magyar “barátságos” döntőnek!

Miben kell fejlődnötök ahhoz, hogy ismét az A-ligába tudjatok jutni?

Ez egy nehéz kérdés. Így, hogy a mezőny kezd kiegyenlítődni, és már nincsenek jó és rossz csapatok a B-osztályban sem (ezt mutatják az eredmények is), nem egyszerű megállapítani, hol keresendő a hiba. Úgy gondolom, nem az állóképességünkkel, technikánkkal vagy a taktikával volt probléma, hanem a tapasztalatlanságunkkal, adott szituációk kezelésével, a versenyhez való alkalmazkodással. Talán még mindig a rutin az, ami a probléma, és ezt sajnos csak rengeteg játékkal lehet orvosolni. Nem véletlenül járnak a csapatok egész évben versenyről versenyre.

Neked a jégen zajló eseményeken kívül mi a legjobb dolog abban, hogy curlingezel?

A curling jégen kívül is hatalmas hatással volt az életemre, hiszen egy lengyelországi bonspiel versenyen ismertem meg a páromat, Callum-öt, akivel több mint négy éve vagyunk együtt, és lassan két éve él itt Magyarországon. A sport által rengeteg csodás helyre jutottam már el (köztük Kínába és Kanadába is), illetve itt tettem szert olyan barátokra, akik tudom, hogy mindig mellettem állnak majd.

Mik a terveid a sportágban a következő öt évre?
A következő öt évben szeretnék a csapatommal újra feljutni az A-osztályba, kijutni a VB-re, fent maradni és természetesen kijutni az Olimpiára. Ha ez valamilyen úton-módon nem tud megvalósulni, akkor szeretnék junior csapattal foglalkozni mint edző.