Jönköpingi benyomások
Szépen beindult a svéd-magyar curling projekt! Niklas Edinék februári budapesti látogatását megelőzően a Magyar Curling Szövetség maroknyi küldöttsége járt Svédországban. A mentorprogramról tavaly szeptember óta zajlanak egyeztetések a svéd szövetség főtitkárával, Stefan Lunddal. Az együttműködés alapja a kölcsönös tudásmegosztás, amelynek során a nagy curling nemzetek segíthetik a ‘kis szövetségek” fejlődését. A programról a 2018-as tallinni Európa-bajnokság helyszínén a két szövetség már a WCF vezetőivel is egyeztetett. Ezt az “ismerkedési fázist” követte a jönköpingi találkozó, amelyre már konkrét elképzelésekkel (a kerekesszékes- illetve az utánpótlás szakág fejlesztése, a vegyes-páros szakág erősítése, a svéd versenyszervezői tapasztalataik megismerése, stb.) utazott ki a magyar küldöttség, amelyben a curling szakma részéről a világbajnok Kiss Zsolt jelentett fontos támaszt a tárgyalásoknál. Az MCSZ elnöke, Bukta Zsuzsanna az alábbi négy pontban foglalta össze a svédországi utazás tanulságait, tapasztalatait:
1. A meghívás
A svéd szövetség kétségtelenül a legjobb állapotban lévő európai curling nemzet sportját irányítja, a főtitkári székben azzal a Stefan Lunddal, aki, ahogy mondani szokták, „nagy név a szakmában”. A magyar szövetséggel való jó viszony már az előző években kialakult, nagyrészt annak köszönhetően, hogy Stefanék igen nyitottak és nagyon szeretik Magyarországot is. A budapesti kongresszuson már Kovács Zsuzsi hathatós közreműködésének köszönhetően kaptunk két meghívást a Svéd Olimpiai Bizottság októberi konferenciájára és a világkupára, a tallinn-i Eb-n pedig eldöntöttük, hogy kidolgozzuk a svéd-magyar mentorprogramot és megpályázzuk a WCF európai zónájának fejlesztési lehetőségét. A jönköpingi világkupa alatt folyamatosan tárgyaltunk és beszélgettünk a lehetőségekről, az elutazásunkra körvonalazódott is egy több elemből álló program, amelynek a költségeit és a tartalmi hátterét kidolgozva a pályázat rövid időn belül beadható formába kerülhet.
2. A város és a helyszín
Jönköping Svédország déli részén, Göteborggal egy magasságban, de Stockholmtól délre fekszik. Régi kereskedőváros, ma kicsivel többen lakják, mint 90 ezren. A hosszúkás Vantaa–tó déli partján fekszik és a sűrű havas-ködös időjárás ellenére is látszott, nagyon hangulatos lehet, amikor meleg van, bár nyilván a strandolással tölthető napok száma itt jelentősen kevesebb, mint a Copacabanán. A tó maga kicsivel nagyobb, mint a Balaton (Svédország második, Európa hatodik legnagyobb állóvize), és kellemes kerékpárút vezet körbe. Stefan lelkesen mesélte, hogy ő már többször is körbebiciklizte. A városban egyébként egyszer jártunk, amikor a sétálóutca végénél levő kocsmában vendégeskedtek a svéd női curlingesek, ekkor megnéztünk egy Anna Hasselborgot formázó jégszobrot (ld. kép) és körbenéztünk egy kicsit a város főterén. A curlingpálya egyébként a várostól kicsit kijjebb, egy erdő szélén, több sportlétesítmény közelében volt található; jégkorong csarnok, uszoda, korcsolyapálya volt a közelben, a curlingnek otthont adó klub pedig egy Racket Centre nevű, hotellel egybekötött multisport-centrumban volt, ahol többek között teniszezni, fallabdázni, tollasozni és bowlingozni is lehetett. Feltűnő volt, mennyi idős ember használja napközben a létesítményt. A repülőtérről minket befuvarozó helyi önkéntes is egy hatvanas, kedves bácsi volt, aki azt mesélte, éppen pár hete ment nyugdíjba, golfozni
szokott, és a golf cimboráival mentek le curlingezni is, azóta rendszeresen játszik. A távozáskor megismert sofőr lány viszont azt mesélte, hogy ő a 30 évével a legfiatalabb az egyesületben, sajnos a kisebbek nem jönnek, ők pedig nem tudnak energiát fordítani a toborzásukra. Élénk viszont a kerekesszékes curling élet, a pálya teljesen akadálymentes, a szervezők között is voltak mozgássérült segítők. A helyszín óriási előnye az volt, hogy a szállodai szobák a pályától pár méterre voltak, így a játékosok a mérkőzés után az ebédhez, vacsorához, illetve a pihenési lehetőséghez is átöltözés és pakolás nélkül, néhány percen belül hozzájutottak. A versenyzőkön és a szervezőkön kívüli vendégek, így mi is, egy 300 méterre lévő hotelban kaptak helyet, amely szintén könnyen és gyorsan elérhető volt.
3. A Világkupa
A WCF a 2018/19-es szezonban vezette be a curling csúcseseményének szánt Világkupa-sorozatot, amely egyelőre négy állomást tartalmaz és jelentős kínai támogatók állnak a hátterében. Az eseményen a három olimpiai szakág 8-8
kiemelkedő csapata vehet részt; feltétel, hogy a világranglistán előkelő helyet foglalnak el, nemzetük sportszakmai és sportgazdasági szempontból is fontos és a versenysorozat helyszínein a hazai közönséget is megmozgatják. A nyolc csapatot két négyes csoportba rakják, és oda-vissza játszanak mérkőzéseket egymással, összesen hatot. A két csoport győztese vívja a döntő mérkőzést, amely a teljes playoff-ot jelenti, nincsenek további helyosztók. A meccsek csak nyolc endig tartanak, nincsen a kezdésért button dobás (az egyik „hazai” meccsen az egyik csapat kezd sárga kővel, a másikon”idegenben” cserél a kalapács és a kő színe is) és nem játszanak döntetlen esetén extra endet, hanem egy szétlövés következik. A győzelemért három pont jár, shoot-out esetén a győztes két pontot, a vesztes egyet zsebelhet be. A döntő előtt már van button dobás a kezdés eldöntésére. A csapatok a három szakágban nem mind
ugyanazokból a nemzetekből kerültek ki; mindhárom versenyszámban csak a kínaiak, az amerikaiak, a kanadaiak és a svédek indíthattak versenyzőt. Nem volt például norvég és svájci női csapat, orosz férfiak, skót vagy dél-koreai vegyes-páros sem. A nemzetek a négy forduló között általában váltogatják a nevezetteket, Jönköpingben például egy kifejezetten gyenge kanadai női csapat vett részt, az oroszok Sidorova csapatát küldték, míg korábban Kovaleváé versenyzett, és Kanadából másik férfi csapat és vegyes-páros győzött végül, mint az első kínai állomáson. A verseny a lebonyolítási rendje miatt talán nehezebben követhető, és valószínűleg ez a hátránya is. Ráadásul az öt sheet-en gyakran hamarabb befejeződik a vegyes-páros küzdelem, ez is tud zavaró lenni. Minden más tekintetben nagyon nézőbarát és pörgős ez a lebonyolítás. Külön izgalmi elemet jelent a gondolkodási idő endenkénti korlátozása, a kezdeti nehézségek után azonban a csapatoknak megtetszett ez a rendszer. Nekünk, nézőknek abszolút plusz élményt jelentettek a szétlövések, ahol szinte minden esetben az első dobó csapat nyert – érdekes lenne megvizsgálni, hogy a
pszichének van-e ebben szerepe, vagy csak a “vak véletlennek”. Mindenesetre a “szétlövést” mindig a hátrányt behozó csapat kezdte, tehát mindig az éppen a “lelki hullámhegyen” tartózkodó játékosok…
4. A verseny
A vegyes-páros körmérkőzések rendkívül izgalmasan alakultak, az orosz és a svájci páros is az utolsó fordulóban rontott és adta át a lehetőséget a norvég és a kanadai duónak, pedig Ulsrudék is harmatosabban kezdtek (a férfi játékos legenda most Skaslienhez állt be vegyes-párosozni és láthatóan remekül szórakozott.) Végül a kanadaiak nyugodt győzelemmel húzták be a világkupát. A csapatoknál mindkét hazai gárda érdekelt volt a döntőben. A svéd fiúk a kanadai csapattal nagyon izgalmas taktikai csatát vívtak. A hetedik endben a kanadaiak fejezhettek be egyenlő állásnál, így Edinék célja az volt, hogy muszáj legyen egyet írniuk a tengerentúliaknak, hogy a svédeké legyen a mérkőzésen az utolsó dobás. Ebben a helyzetben hibázott akkorát Edin, amit nehéz volt elhinni: a ház még szabad oldalába irányított köve rövid lett, hiába söpörte az egész csapat, így a kanadaiak blank-elték az endet, és egyenlőnél fejezhettek be, ők pedig nem hibáztak. A kedves svéd csapat a harmadik döntőjét veszítette el az utóbbi egy évben, méghozzá kettőt a szemem láttára, Tallinnban és Jönköpingben. Niklas szerencsére Budapesten már teljesen megvigasztalódott állapotban volt… A női döntő második felét már a buszon néztük internetről, itt a csodálatos dél-koreai csapat folyamatosan darálta be Anna Hasselborgékat, mivel rendre meg tudták írni a kalapáccsal a két pontokat, míg a családtagjaik előtt játszó olimpiai bajnokoknak ez nem sikerült egyszer sem.
A magyar-svéd curling projektben a következő találkozási pont februárban már Budapest volt, ahol Niklas Edinék látogatása megfelelő inspirációt adhatott a magyar játékosoknak és egyben segített a svéd szakembereknek is, hogy jobban fel tudják mérni a sportág jelenlegi magyarországi helyzetét. A kétnapos rendezvény remekül jól sikerült, felülmúlta az elképzeléseinket. Az eseményt követően már arról egyeztettünk, hogy miképpen tudnánk a Magyarországon remekül működő siket curlinget elindítani Svédországban is.
