Juhász Eszter: Egyszer még éremért fogok visszajönni

A múlt hétvégén Silkeborgban véget ért a női curling világbajnokság, amelynek most először egy magyar résztvevője is volt Juhász Eszter személyében, aki az Oona Kauste nevével fémjelzett finn csapat harmadik dobójaként játszik.

Az északiak 2016 után jutottak ki ismét a tornára, ahol kissé döcögős kezdés után Lettországot, Németországot és a későbbi bronzérmes Dél-Koreát is legyőzték, s végül a tabella 12. helyén zártak. Eszter mesélt a világbajnokságon szerzett tapasztalatokról, a múltról és a jövőbeli tervekről.

Három győzelemmel zártátok a tornát, hogyan értékelnéd a hét során nyújtott teljesítményeteket?

Mindenképpen örülnünk kell a három győzelemnek, ráadásul néhány másik mérkőzésen is közel voltunk hozzá, például az utolsó napon a dánok ellen, és úgy tűnt, folyamatosan javul a pontosságunk a hét során. Személy szerint úgy érzem, hogy az amerikaiak és a kínaiak ellen játszottam a legjobban.

Hét nap leforgása alatt 12 mérkőzést játszottatok. Mennyire fáradtatok ki a végére?

Az utolsó meccsünkre szerintem már elég kimerültek voltunk. Persze ha továbbjutottunk volna, akkor kibírjuk a folytatást, de a németek ellen mindannyian éreztük az izmainkban, hogy ez már a 12. játékunk.

Nem sokan csináltak ilyet, de az edzőtök, Aku Kause saját használatra kamerával rögzítette azokat a mérkőzéseiteket is, amelyekről nem készült hivatalos felvétel. Utólag összeültök és kielemzitek ezeket?

Igen. A torna közben a sűrű program miatt ugyan nincs időnk videózni, így ilyenkor csak szóban beszéljük át a dolgokat, a szabadidőnket pedig inkább pihenéssel töltjük. De utólag vissza szoktuk őket nézni.

A finn csapat: Juhász Eszter, Lotta Immonen, Maija Salmiovirta és Oona Kauste – ©WCF Céline Stucki

Kétéves korod óta Finnországban élsz a családoddal, de piros-fehér-zöld karkötőt viselsz. Hogyan éled meg ezt a kettős identitást? Szoktad énekelni a finn himnuszt?

Nem szoktam énekelni. Nagyon hálás vagyok mindenért, amit Finnországtól kaptam, de ez nem változtat a magyarságomon. Egyedül a jégkorongmeccseken szoktam a finneknek drukkolni a magyarokkal szemben. Vannak azért furcsa helyzetek: 2011-ben például a második helyen végeztünk a curling-Eb B csoportjában, miután a döntőben Magyarország győzött le minket. Különös érzés volt, hogy ott álltam a dobogón, és nem nekem szólt a magyar himnusz. Utólag Dencső Blankáék még viccelődtek is, hogy ha akkoriban jobban ismerjük egymást, felhívtak volna maguk mellé a dobogó tetejére.

Lesznek még tornáitok a szezon hátralévő részében?

Még a finn bajnokság vár ránk, ahova viszont csak három női csapat nevezett, tehát az érmes pozíció már biztos! Utána viszont jön a nyári szünet, és júniustól szeptemberig a jeget sem tartjuk fenn a curlingcsarnokban, ahol dolgozok.

Mit csinál akkor nyáron egy curlinges?

A fizikai felkészülés nem áll le, szóval sokat leszek a konditeremben. De lesz azért dolgom a csarnokban is, mert a pályakészítésen és az oktatáson kívül is akad munka. Emellett remélem, Magyarországra is eljutok.

Megvolt a világbajnoki debütálásod, most már akkor következő célként jöhet az olimpia?

Igen, az olimpia nagy álom számomra, és egyszer ki fogok oda jutni, akár csapatban, akár vegyes párosban, ahol egyébként Markku Uusipaavalniemi a partnerem. És egyszer még ide, a világbajnokságra is vissza fogok térni úgy, hogy akkor már az éremért harcolok.