Két kanadai és egy norvég sikerrel zárult a világkupa
Pekingben véget ért a curling világkupa első szezonja, azaz megkoronázták a női, a férfi és a vegyes páros küzdelmek első bajnokait.
A legfurcsább döntős párosítás egyértelműen a hölgyek mezőnyében alakult ki, hiszen míg a csapatok többsége az előző három forduló eredményei alapján vívta ki az indulási jogot a zárótornára, két olyan együttes került be a fináléba, akik ezek egyikén sem vettek részt: a svájci Silvana Tirinzoniék, akik uralkodó világbajnokként kaptak meghívást, és Kanadából Jennifer Jones csapata, akik a szülési szabadságon lévő Rachel Homanék helyetteseként ugrottak be. Egyikük dolga sem volt könnyű a maga négyes csoportjában, hiszen csak hajszállal tudták megelőzni a japánokat, illetve az oroszokat. A torna, és mondhatni az egész világkupa-sorozat csalódását a női mezőnyben a minden fordulón résztvevő Anna Hasselborgék nyújtották, akik miközben remek szezont futottak és számos tornát megnyertek, itt nem igazán ment nekik a játék, most is csak két mérkőzést nyertek meg a hatból.
A döntő, noha elég sok hibával, de végig kiegyenlített küzdelmet hozott a két csapat között: a svájciak kétszer is hármat írtak, a kanadaiak viszont a lopásokban voltak jobbak. Az utolsó, nyolcadik endben Svájcnak befejezőként kellett ledolgoznia egypontos hátrányt, ám Kanada olyan jól elbújtatott két követ is a centerguard mögé, hogy utolsó kövével Alina Pätz már nem is tudta eltalálni őket, így 9:6-os végeredménnyel Jennifer Jones beugró csapata lett a világkupa első győztese a nőknél.
A férfiak csatározása szolgáltatta a legmeglepőbb döntőst, hiszen az egyik csoportot az a Kína nyerte, amely csak a rendező ország jogán vehetett részt a tornán. Zou Qiangék azonban Niklas Edinéket és az olimpiai bajnok John Shusteréket is felülmúlták a hat mérkőzés alatt. A másik csoportból Kevin Koe kanadai csapata jutott tovább, miután pontegyenlőséggel zártak a skótokkal. A búcsúzó Thomas Ulsrud-féle norvégoknak azonban nem termett sok babér, csak egy találkozót tudtak megnyerni, az viszont a legutolsó volt a svájciak ellen, így legalább győztes hangulatban tehették le a seprűt az utolsó olyan tornán, amelyen együtt játszottak.
A Kína-Kanada döntő minden egyes endjében egy pont született, de Koe-ék hamar lépéselőnybe kerültek, és a skipnek utolsó kövével csak odébb kellett tolnia a ház közepén lévő kínai játékszert ahhoz, hogy bebiztosítsa az 5:3-as sikert.
Megvolt rá az esély, hogy mindhárom szakágban kanadai diadal szülessen, hiszen vegyes párosban is döntőbe jutott egyik egységük, a világkupa első fordulóját megnyerő Laura Walker és Kirk Muyres. Ellenfelük az aranyért a norvég kettős, Kristin Skaslien és Magnus Nedregotten lett, akik már a csoportkörben is ellenállhatatlanul játszottak, mindössze két pontot elhullajtva a megszerezhető 18-ból. Végül ez a döntő lett a legsimább, a norvégok itt sem hagytak sok esélyt ellenfelüknek, és 8:3-as állással már hét end után fogadhatták a gratulációkat. Skaslien és Nedregotten gondoskodtak tehát arról, hogy Kanada ne söpörje be mindhárom trófeát a világkupa első szezonjának végén.
