Magyarok a “világ végén”

November 3. és 10. között a dél-koreai Gangneung adott otthont a csendes-óceáni és az ázsiai régió curlingbajnokságának. A játékokon két magyar curlinges is érdekelt volt, meglehetősen eltérő szerepkörben. A Magyar Curling Szövetség korábbi sajtófőnöke, Bardocz-Bencsik Mariann a WCF médiacsapatát erősítette a tornán, míg Belleli Lajos a katari csapatok edzőjeként utazott Dél-Koreába.

Mariann a curling.hu megkeresésére az alábbiakban foglalta össze az Olimpiai és a Paralimpiai Játékoknak is otthont adó Gangneung Curling Centerbeli élményeit: “Nagyon kíváncsian utaztam Dél-Koreába, hiszen Ázsia-bajnokságot még sosem láttam élőben. Az, hogy az olimpiai létesítmény adott otthont a versenynek, külön érdekessé tette azt számomra. A csapatok játéktudásában és felkészültségében hatalmas különbségeket láttam, de ennek részletezését inkább Lalira hagyom…

Az én feladatom a WCF médiacsapatában leginkább a közösségi médiacsatornáik tartalommal való megtöltése volt, ugyanakkor én készítettem a meccsek után a győztes csapatok egy-egy játékosával az interjúkat is, valamint besegítettem a fordulók utáni beszámolók megírásába, amelyeket a WCF honlapján lehet elolvasni. Az interjúkészítés egyébként eddig sosem tapasztalt nehézségek elé állított, ugyanis sok csapatban senki sem beszélt angolul. Ilyenkor vagy nagyon nagy szerencsével sikerült egy nem hivatásos “tolmácsot” keríteni, vagy pedig “activitiztünk” egyet a játékossal. Mivel a döntő kivételével kizárólag a győztes csapatok képviselőivel készítettünk interjút, oldotta a szituációt, hogy egy alapvetően vidám emberrel próbáltam szóba elegyedni.

Az egyik legkellemesebb élményem a tornán a katari csapatok megismerése volt. A fiúk és a lányok is nagyon jókedélyű, kedves, közvetlen emberek, és még abban is partnerek voltak, hogy a játékok alatt általam kezelt @worldcurling Instagram-profilt átvegyék egy kis időre, és bemutassák egy napjukat a tornán. Említenem sem kell, hogy külön öröm volt Lalival is egy kis időt eltölteni curlinges közegben, amire az elmúlt három évben nem volt lehetőségem. Itt át is adom neki a szót, meséljen ő is arról, hogyan élte meg a versenyt…”

A katari curlingesek kapitánya, Belleli Lajos: “Élménydús, tanulságos, nagyon mozgalmas és fárasztó két hét áll mögöttünk Dél-Koreából visszatérve Dohába. Koreai utunk egy ötnapos edzőtáborral kezdődött a Szöul melletti Uijeongbuban. Lenyűgöző 6 sheetes komplexumban léphettünk idén először curlingjégre. A pálya és az ottani curling közösség és kultúra példaértékű, csodálatos volt, amit ott láttam, kezdve az utánpótlás-neveléssel, a korosztályos versenyprogramokkal és az egészen magas minőségű jéggel. Mind minőségben, mind mennyiségben kiváló munkát végeznek a koreaiak, amelyet megerősít idei olimpiai ezüstérmük és csak tetézi programjuk erejét, hogy a nőknél az olimpiai ezüstérmes csapat az országos bajnokságukon alulmaradt a uijeunbui junior (!) lánycsapat ellen, amely később ezt a versenyt is megnyerte. Ez ellen kell a következő években az élvonalbeli csapatoknak és országoknak is megküzdeni. Hatalmas tömegbázis és támogatás van a dél-koreai, japán és kínai curlingprogramok mögött. Az öt nap alatt a mellettünk lázasan dolgozó mérnöki stábbal is összeismerkedtem, akik AI curling robot csapatot fejlesztenek, amely hamarosan promóciós és kutatási célokból mérkőzést játszik emberi csapat ellen, sőt még egy söprési tréninget is sikerült velük összehozni a fiúk számára. A robot ugyanazon a nyomvonalon, ugyanazzal az erővel és forgatással dobta ugyanazt a követ, így nagyjából vizualizálható volt a söprési hatékonyság a fiúk között.

Az olimpiai curling központ ugyanabban a pompájában ragyogott, ahogy februárban is láthattuk. Nagy megtiszteltetés és öröm volt ebben az ikonikus épületben jégre lépni. Mindenki érezte a különleges hangulatot, amelyet a jól ápolt olimpiai örökség hasznosítási program kiválóan adott át most is a résztvevőknek.  A hölgyeknél 7, a férfiaknál 9 csapat érkezett Gangneungba, hogy összemérje erejét. A három távol-keleti “óriás” továbbra is nagy erőfölényt mutatott, és csak az volt a kérdés mindkét nem esetében, hogy ki tud odaérni a negyedik pozícióba, hogy az elődöntőben küzdhessen éremért, vagy a jövőre bevezetésre kerülő World Qualification Event pozícióért. Öröm látni az említett Japánt, Kínát és Dél-Koreát kísérő médiaérdeklődést, amely sok hasznot termel a WCF számára is. Nagyon sok tapasztalatot, adatot, motivációt tudtunk gyűjteni a verseny során, amely számunkra továbbra is erő feletti megmérettetés, de minden játékosunk büszkén képviselte hazáját a jóval  tapasztaltabb csapatok ellen. Tudtunk fejlődni mérkőzésről mérkőzésre technikai, taktikai és kommunikációs téren is, amelyet az ellenfelek szakmai stábja és a bírói kar is elismert, és biztatta csapatainkat, hogy jó irányba haladunk és az előző versenyekhez képest biztató a fejlődés, amelyet hazai curlingjég nélkül tudtunk bemutatni. Teljesítménycéljaink többségét sikerült elérnünk, de a játék minden fázisában sokat kell még fejlődni, hogy csökkentsük a lemaradásunkat és közelebb érjünk ehhez a színvonalhoz. A “Spirit of Curling”-et, a jég és az ellenfelek iránti tiszteletet kiválóan mutatta be mindkét csapatunk és extra motivációval érkeztek haza a lelkileg és fizikailag is megterhelő utazás után. Tudjuk, hogy rengeteg még a munka, ami előttünk áll, de mindenki szereti és élvezi a játékot és szeretne jobbá válni, hogy közelebb jussanak álmaik eléréséhez.

Edzőként két csapatot segíteni egy közös tornán szokásosan nagy kihívás volt, ilyenkor minden percet be kell osztanom, hogy a lehető leghasznosabban és legjobb időzítésben tudjam a játékosokat felkészíteni és értékelni a mérkőzéseiket. Ez jellemzően megállás nélkül reggel 5:30-tól éjfélig, hajnal 1-ig tart minden nap a körmérkőzéses szakaszban. Emellett mindig jó érzés találkozni és barátként üdvözölni az edzőket és a játékosokat, a WCF dolgozóit, a fantasztikusan profi médiastábot, – köztük Mariannal, ami külön öröm és büszkeség -, a bírói csapatot és nem utolsó sorban a jégmesteri csapatot. A rövid szabadidőkben üdítő élmény az edző kollégákkal, játékosokkal elbeszélgetni és tapasztalatokat megosztani. Visszatérve Dohába a teljes elemzések és beszámolók után a fókusz újra a létesítmény megteremtésére irányul és hamarosan kezdődnek újra az edzések is. Addig is szurkolok a monitor előtt a magyar csapatoknak az Európa-bajnokságon! Hajrá magyarok, hajrá Katar!”